Iskolánk névadója, Ady Endre Érmindszenten született, a mai Erdély területén,de Debrecenhez is sok szállal kötődött: itt volt jogászhallgató, egy ideig itt újságíróskodott, s Versek címmel 1899-ben itt jelent meg első verseskötete. A kiválasztottság tudata kisgyermekkorától benne élt, hiszen hat ujjal született, mint -a néphagyomány szerint- a táltosok. Ady később is hirdette magáról: ő különb ember, különb magyar, különb költő bárkinél. Nagyon sokan haragudtak rá ezért, nem tudták elviselni, hogy valaki föléjük helyezi magát. Az 1908-ban induló Nyugat című folyóirat viszont kezdettől közölte verseit, hiszen a szerkesztők számára egyetlen mérce létezett: a tehetség. Ady géniusza pedig fényesen világított a magyar irodalom egén. Öntörvényű ember volt ő: nem tűrt beleszólást sem magánéletébe(Brüll Adéllal, költői nevén Lédával való kapcsolatáért sokan bírálták),sem költészetébe. Még mecénásának, Hatvany Lajosnak jó szándékú tanácsait is visszautasította. (Hunn, új legenda) Ostorozta a magyarságot elmaradottságáért -rá is sütötték a hazafiatlanság vádját. Pedig ő csak azt szerette volna, ha nem teljesedik be a nagy költőelődök -pl. Kölcsey- nemzethalál-víziója, ezért akart felverni Csipkerózsika-álmából minden magyart. Kivételes módon ragaszkodott saját magyarságához -ezt bizonyítja, hogy hiába ment többször is Léda után Párizsba, mindannyiszor 'föl-földobott kő'-ként tért vissza. Az I. világháború idején sokakkal (pl. barátjával, a prózaíró Móricz Zsigmonddal) ellentétben egy percig sem dőlt be a nacionalista jelszavaknak, s úgy harcolt az értelmetlen vérontás ellen, ahogy leginkább tudott: a tollával. Olyan háborúellenes remekművei születtek, mint Az eltévedt lovas, az Ember az embertelenségben vagy az Emlékezés egy nyár-éjszakára. A 'gyilkos, vad dúlás'-ban Adynak segített megmaradni egy későn jött nagy szerelem, Boncza Berta -Csinszka- is. Csinszkához -aki Ady felesége is lett- gyönyörű, később megzenésített szerelmes versek szólnak: Őrizem a szemed, Nézz, Drágám, kincseimre, De ha mégis? Szimbolista költő volt Ady: lírájában mindenki máséval összehasonlíthatatlan jelképrendszert teremtett, jelképei sokszor többértelműek. Ezért már kortársai közül -azóta is- sokan mondták rá: 'érthetetlen'. Kétségtelenül nem könnyű megérteni a műveit, de aki belelát a lelkébe, képes lesz erre........ |